Pár nap után sem jut más eszembe a vasárnapi Denver elleni főcsoport döntőről, mint ez a szó: kiherélve. A meccs olyan volt, mintha egy Gadamer, vagy egyéb irodalomtudós/filozófus művét olvasnád több óráig, majd a végén megfogalmazódik benned az a kérdés, hogy „Hát ez meg mi a fasz franc volt?” Nem gondolom, hogy fröcsögni kéne, ugyanakkor tudom, hogy a szurkoló egy olyan állatfajta, aki gyorsan felejt a meccs hevében, de ezen a vasárnapi történeten elég nehezen tudja felhúzni magát az ember, látva a folyamatot és a játék képét. Utólag visszatekintve meg aztán végképp. Elöljáróban kijelentem, nem áll szándékomban senkin elverni a port, mindenki megtette a magáét azért, hogy ez az érzelmi raftinggal tarkított szezon a lehető legjobban alakuljon, nekünk sajnos csak eddig. Hajtás után további gondolatok offense, defense, Brady.

Valljuk be és legyünk őszinték. A Denver Broncos vasárnap faszra karóba húzott minket. Minden téren. A helyzetünket az sem segítette, hogy amikor már azt gondolnánk, hogy több fontos emberünk nem esik ki akkor mégis megtörténik ugyanaz, ami tavaly ilyenkor is. Nevezetesen a legjobb cornerünk Aquib Talib megsérül és a passz elleni védekezés teljesen összeomlik. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerülhet az egyszeri szurkolóban. Szándékosan okozta-e Welker a sérülést? Nem tudjuk, de nem elképzelhetetlen, hiszen minden csapatnak az a célja, hogy úgy gyengítse és törje meg az ellenfelet ahogyan tudja. (Remélem azért Welker ismét elejti a döntő labdát a Super Bowl-on, ne csak nekünk tegyen ilyen szívességet.) A Denver az offensünket a futójáték megállításával úgy törte ketté, mint kétéves kisfiú a ropit, a defense meg Talib hiányát már tényleg nem bírta el. Pedig bíztatóan kezdődött, de végül Talib kiválása után a Denveri négyes elkapósorral (Welker, Decker, J. Thomas, D. Thomas) nem tudtak Dennardék mit kezdeni, a végére fejben is teljesen elfáradtak. A futást még úgy ahogy sikerült megállítaniuk Hightoweréknek, de a rövid quick-slent és screen játékokkal nem tudtak mit kezdeni. Ráadásul a Manningék által vezetett drive-okról sem mondható el, hogy viszonylag rövidek voltak, 6-7-8 percesek. Ez sem könnyítette a defense dolgát. Jól futtatták az órát és meccset mindvégig a kezükben tartották. Második kérdés Talibbal kapcsolatban: Megéri-e nekünk újraszerződtetni tudván, hogy nem képes végigjátszani ő sem egy szezont sérülés nélkül (2/2, mindkétszer a főcsoport döntőben). Véleményem szerint igen, hiszen a liga egyik legjobb cornere, a sérülés-faktorral meg mindenki esetében számolni kell. A statisztikái és mutatott játéka alapján egyértelműen helye van a keretben, de a szabadügynök kérdéskör majd megoldódik az offseason-ban és talán még itt is tovább lesz gondolva a kérdéskör. Térjünk vissza a vasárnapra. A defense-re összességében nem lehet panaszunk, ennyi alapember hiányát nem tudja elviselni a Patriots és nem lehet a végtelenségig kukázni embereket innen-onnan (hiába jók, ezt nem lehet állandósítani, mindenképpen mélyebb padra van szükség). 

De a kiábrándultságot nem csak a defense játéka hozta, hanem elsősorban az offense teljesítménye adott okot a beletörődésbe. Teljes fogalmatlanság és fejvesztés jellemezte, mind a játékhívást, mind a kivitelezést. Amint a futást kikapcsolta a meccs elején a Broncos defense, gyakorlatilag nem volt „B” terve McDaniels-nek. A rövid játékok Edelman és Collie felé voltak sikeresek, bár tegyük hozzá azok is csak azután, miután a Denver feladta a rövid játékok elleni védekezését és csak a hosszú játékokra figyelt. A hosszú passzjátékokban is megakadt egy bizonyos porszem miatt a fogaskerekek működése. Vagy Brady dobta túl az elkapóját (lsd, Edelmannek szánt hosszújáték), vagy az elkapók annyira szétestek fejben, hogy a legegyszerűbb labdákat is elejtették (Amendola). A játékhívások is külön megérnek egy misét JMD-vel külön poszt is lesz, csak annyit szeretnék kiemelni, hogy azok a játékok amiket 4. kísérletnél hívott egyszerűen a szándékos lábonlövéssel egyeztek meg. Valamint ha nem megy a futás középen, akkor miért nem próbáljuk meg a szélen. Értetlenül ültem a tv előtt mégis bíztam benne, hogy hátha történik valami momentum. És meg is volt. Mondjuk, az tényleg sok mindent elmond a támadásainkról, hogyha már Brady-nek kell 5 yardos TD-t futnia. Megfutotta és ott volt a lehetőség visszajönni egy labdabirtoklásnyi különbségre ám valami folytán coordinatorunk azt hitte, hogy ha eddig nem ment a futás középen akkor hátha most fog és egy középső futással a sikertelen 2 pontos kísérletek mintapéldáját mutatta be a gárda.

Ha már Tom bácsi. Nem igazán tüzelt. Gondolok itt arra, hogy nem hergelte bele a játékosokat a meccsbe, az első drive-ok rányomták a bélyeget a játékosokra és ebből a gödörből nem nagyon sikerült kihúznia a társakat. Persze az ő esetében sem érheti szó a ház elejét, mindent megtett. Atletikus futását is sikerült TD-vel megkoronáznia, de ez aznap kevés volt. Jövőre ugyanúgy mindent és még annál is többet megtesz a W-ért ebben biztosak lehetünk, de nem ártana mellé egy igazán mélységi célpont + egy egész éven át egészséges elkapógárda (könyörgöm, adjuk meg Edelman-nek amit kér). Nyilván egy Gronkkal teljesen más lett volna, ezt már nem tudjuk meg, de emlékezhetünk rá milyen gördülékeny is volt a gépezet vele. Ugyanakkor látva vasárnapi támadásaink folytonos sikertelenségét nem is számíthattunk másra, mint arra amit végül látthattunk. 

Ha év elején azt mondják nekem, hogy AFC döntőt játszunk, szó szerint kiröhögöm, tudván az offseason-ban történteket.  Azok után pedig végképp, amikor megsérült a fél védelem, majd Gronk visszatérése után 6 héttel megint IR-re került. Így utólag azért kicsit keserű szájízzel fejeződik be a szezon nem csupán a vereség miatt, hanem annak mikéntje miatt is, ugyanakkor mégis sikeres év volt, hiszen bebizonyult, hogy igenis jók az újoncaink és a tartalékaink és sikerült leküzdeni az akadályok nagy részét. Jövőre remélhetőleg tovább jutunk! Hosszú lesz az elkövetkező 6 hónap, de remélhetőleg pozitív irányban fognak változni a dolgok a csapat körül, hiszen lesz draft, szabadügynök piac, valamint bármikor elővehetünk egy alapszakasz vagy rájátszás meccset az idei évből, mert igenis jó volt nézni. Visszanézni pedig még jobb lesz.

Mindenesetre köszönjük az idei évet! Go Pats!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.